A sztreccsfólia-költség kiszámítása elfogadott raklaponként

Az alacsonyabb tekercsár nem feltétlenül jelent alacsonyabb raklaponkénti sztreccsfólia-költséget. A tekercsen lévő mennyiség, a fóliázási program, a fóliaszakadások és az elutasított fóliázások mind befolyásolják, mennyi vásárolt anyagból lesz elfogadható rakomány. A hasznos összehasonlítás összekapcsolja a számlát a mért fogyasztással, majd elkülöníti az anyagköltséget a fóliázóállomás teljesebb üzemeltetési költségétől.

Először határozza meg az összehasonlítás határait

Azonos jellegű rakománycsoportokat hasonlítson össze: egyező raklapalapterület, hozzávetőleges magasság, termékelrendezés és elfogadási követelmények mellett. A szabálytalan vegyes raklapot különítse el az egyforma kartondobozokból álló rakománytól. Ellenkező esetben a termékösszetétel változása a fólia teljesítményének változásának tűnhet.

A próba kezdete előtt határozza meg az elfogadott raklap fogalmát. Ennek meg kell felelnie a kialakított fóliázási és rakománybiztonsági ellenőrzéseknek. Minden egyedi elfogadott raklapot egyszer számoljon, akkor is, ha kétszer halad át a fóliázógépen. A sikertelen vagy befejezetlen rakományokat is tartsa meg a próbanyilvántartásban, hogy anyagfogyasztásuk ne tűnjön el.

Alakítsa a beszerzési árat használható alapra

Fóliaár kilogrammonként = összehasonlítható leszállított tekercsköltség ÷ ellenőrzött nettó fóliatömeg kilogrammban tekercsenként.

Mindkét jelöltnél azonos pénznemet és beszerzési alapot használjon. Jelezze, hogy tartalmazza-e a felosztott fuvardíjat és importköltségeket, és következetesen alkalmazza ezt a kezelést. A papírcsévét és a külső csomagolást zárja ki a fóliatömegből. Ha a tekercsenkénti mennyiségek nem egyértelműek, a nettó fóliatömegről és csévetömegről szóló meglévő útmutató ezt a külön beszerzési kérdést tisztázza.

A méterenkénti ár is hasznos lehet, ha a szállított hosszúság ellenőrzött. Ne keverje össze a nyújtatlan szállított hosszúságot a fóliázógépen megnyújtott, nagyobb hosszúsággal. Eltérő minőségeknél a tényleges fogyasztás mérése gyakran hasznosabb beszerzési összehasonlítást ad, mint a névleges nyújtási százalékból becsült kihozatal.

Mérje a fogyasztást egy meghatározott futtatás során

1. Azonosítsa a fóliaminőséget, a gyártási tételt, a fóliázógépet, a kezelőt vagy műszakot, a rakománycsoportot és a jóváhagyott programot.
2. Megfelelő mérleggel és egységes módszerrel mérje le a tekercset egy dokumentált futtatás előtt és után.
3. Rögzítse a tekercscseréket, a kidobott anyagot, a fóliaszakadás utáni újraindításokat és az újrafóliázást.
4. Számolja meg az egyeztetett ellenőrzéseknek megfelelő egyedi raklapokat, és őrizze meg az elutasított rakományok számát is.
5. Ismételjen elegendő reprezentatív futtatást ahhoz, hogy lássa, mennyire következetes az eredmény.

Ugyanazon tekercs kezdő és záró tömegének különbsége a tekercsről eltávolított anyagot méri. Ez már tartalmazza a futtatás során később kidobott fóliát is. Ezt a hulladéktömeget ne adja hozzá még egyszer. Ha más módszert használ, amely csak a kész raklapokról visszanyert fóliát méri, a hulladékot külön vegye figyelembe.

Ha több tekercset használ, minden tekercs fogyását külön kövesse, ne az első tekercs kezdő tömegéből vonja le az utolsó tekercs záró tömegét. A mérési ellenőrzések és az egyszerű tekercsnapló megelőzik, hogy egy mozgalmas műszak félrevezető eredményt adjon.

Számítsa ki az elfogadott raklaponkénti anyagköltséget

Anyagköltség elfogadott raklaponként = összes felhasznált fólia kilogrammban × kilogrammonkénti fóliaár ÷ egyedi elfogadott raklapok száma.

A tömeg- és áregységek legyenek egységesek. Az elfogadott raklaponkénti fóliafogyást külön eredményként is őrizze meg; ez segít megkülönböztetni a beszerzési árváltozást a folyamatváltozástól. A költségadat mellett a fóliázás állapotát és a hibanyilvántartást is hasonlítsa össze.

Az üzemeltetési költségeket kettős elszámolás nélkül adja hozzá

A fóliaköltség csak a fóliázási költség egyik része. Rögzítse a tekercscserére, újraindításra és újramunkálásra fordított kezelői időt, majd egységes alapon alkalmazza a tényleges munkaerőköltséget. Ezt különítse el a mért berendezés- vagy termelési veszteségektől; ugyanazt az álláspercet ne számolja fel kétszer külön címen.

Ne a fóliázási program gyengítésével javítsa a táblázatot. Az előnyújtásnak és a fóliázási erőnek eltérő szerepe van, a magasabb előnyújtási beállítás pedig nem ad automatikusan jobb eredményt. A gépi sztreccsfólia próbáján a fogyasztás ellenőrzése közben is fenn kell tartani a rakomány elfogadási követelményeit.

Őrizzen meg egyoldalas összehasonlítást a fóliaspecifikációval, az árképzési alappal, a mért tömeggel, az elfogadott raklapokkal, az újramunkálással és a jóváhagyott beállításokkal. Helyettesítő minőség kérésekor ossza meg ezt a fóliázási költségnyilvántartást az ajánlatkéréssel. Így a beszállító a tényleges üzemi problémára reagálhat, a beszerzés pedig az azonos eredmény elérésének költségét hasonlíthatja össze.

Hogyan számítsam ki az egy fóliázott raklapra jutó költséget?
Mérje meg a teljes fóliafogyasztást egy reprezentatív futtatás során, és ossza el az egyedi elfogadott raklapok számával. Fóliaköltség elfogadott raklaponként = összes felhasznált fólia (kg) × nettó fólia kilogrammonkénti ára ÷ egyedi elfogadott raklapok száma. Az ajánlatok összehasonlításakor egységes specifikációkat és beszerzési feltételeket használjon.

Mennyi fóliát használ egy raklapfóliázó gép?
A fogyasztás a rakománytól, a fóliázási mintától és a gépbeállításoktól függ. Minden tekercset mérjen le a próba előtt és után, a sikertelen fóliázások során felhasznált anyagot is beleértve. Táblázatos sztreccsfólia-fogyasztási kalkulátorhoz rögzítse a fóliatömeg csökkenését, a nettó fólia árát és az elfogadott raklapok számát. A tekercstömeg csökkenése már tartalmazza az adott tekercsről kidobott fóliát; ne számolja kétszer. Ez csak a fóliaköltséget számítja ki.